2009. február 21., szombat

Dilemma

"There are three kinds of lies:

- ...lies,
- ...damned lies,
- ...and...
- ...silence."


Még múltkor elmélkedtem ezen. Jobb-e néha hallgatni, mint kiordítani az igazságot? Jobb-e néha hallgatni, amikor csak ordítva tudnád kimondani az igazságot?


És néha, némely emberek, akik idegességükben vagdalkoznak, tudják-e, hogy én utána soha, soha nem hiszem el, hogy azt csak felindultságból mondták.


Nem. Azt tekintem igaznak, és a józan pillanatban mért szavait azokon keresztül szűröm meg. Akkor vesztett el valami kontrollt, ami általában megakadályozza, hogy kimondja a dolgokat, amelyeket őszintén gondol. Amelyeket megforgat a szájában és végül - valamilyen indokra hivatkozva - lenyel.


Aki őszinte, soha nem fog olyan szavakat a fejemhez vágni, melyekért utána bocsánatot kell kérnie.


Talán nem lehet mindig mindent rögtön és úgy kimondani. Persze. Mindennek meg van a maga módja, helye és ideje. De ha valaki folyton nem mondja el, amit igazán gondol valamiről, bármiről, azt nevezhetjük nem őszinte dolognak, én úgy hiszem.


Akkor jön majd egy konfliktus, - mert konfliktusok mindig jönnek - és feltör belőle, és ez jellemzően nem egy dolog lesz, hanem egy halom, mert az emberek már csak ilyenek, ha valamit rosszul csinálnak, ahhoz következetesen ragaszkodnak, és rendre úgy cselekszenek.


Én ilyenkor összetörök. Akkor azt érzem, hogy az egész, ami a hétköznapokban történik, az egész, egy rohadt nagy hazugság.


Nem, ha te szeretsz engem, nem úgy fogod megmondani, hogy ilyennek vagy olyannak tartasz, hogy tajtékzol a dühtől, vagy éppen vitatkozunk, hanem meg találod a módját annak, hogy elmondd, amit akarsz, még ha ez számomra fájó is lesz.


Egy ilyen embert ismerek. Egyet.


*****************************************************************************************


Ma megtörtem valamiben a csendet. Mert hazugságnak és gyávaságnak éreztem volna hallgatni. Árulásnak, egy emberrel szemben, aki igazul és kedvesen közeledett felém. De nem tudom, kapott-e már olyan fájó levelet, mint amit én küldtem neki most.




A golyó bent van, a rulett pörög, most már kár izgulni, a téteket megtettük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése