Bocs, de tévedtem.
Mindig fennen hangoztatom, hogy a Világ ugyanolyan, és mindig is ugyanolyan volt. Csak a körülmények változnak, a játékszabályok maradnak.
Hát nem.
Ma ültem programozás projekt (...) órán, és az asztalon feküdt, kinyitva a Tüskevár, hátulján egy fényképpel. Csak néztem, aztán ránéztem a tanárnőre - aki angolul ecsetelte a programozást, mint projektet, mindegy, ezt most hagyjuk, - és egyszeriben nem értettem.
Nem értettem mit keresek én itt? Hova lett az a Világ, amit ismeretem, amiben felnőttem*, amire mindig is vágytam?
Nem, ez a Világ többé nem az, ami volt. Visszavonhatatlanul és végérvényesen elveszítettünk valamit, anélkül, hogy cserébe nyertünk volna valami mást.
Úgy értem, valami hasznosat.
Az eszközök céllá változtak, az Életünk pedig egy vég nélküli eszköz használattá, anélkül, hogy tartanánk bármiféle cél felé is...
Tévedtem, és ezt jó lesz észben tartani. A "fejlődésünk" sok mindent kisepert a Világból, melynek többé nem lesz itt helye, csak akkor, amikor néhány, hasonló gondolkozású ember találkozik, és megteremti, egy kis időre, nosztalgiából.
Ennyi maradt nekünk, és a fene nagy szabadságunk, melyben bárkik lehetünk, olyannyira, hogy akár senkik is, és mi rendre ezt választjuk. Senkik nagyszámú, egyszerre mozduló, olcsó, befolyásolható tömege lettünk.
A Törvények megmaradtak, mert a Világ törvényei - ellentétben az emberekéivel - soha nem változnak, de a körülmények és a játékszabályok is változtak.
Ezt jó lesz tudomásul vennem és nem elfelejtenem.
Folytatása következik....
* a könyvekre gondolok, amiket olvastam, amik formáltak engem. Habár már a gyerekkoromtól idáig is vannak differenciák - sóhajt - olyan nagy változások nem történtek...
Mindig fennen hangoztatom, hogy a Világ ugyanolyan, és mindig is ugyanolyan volt. Csak a körülmények változnak, a játékszabályok maradnak.
Hát nem.
Ma ültem programozás projekt (...) órán, és az asztalon feküdt, kinyitva a Tüskevár, hátulján egy fényképpel. Csak néztem, aztán ránéztem a tanárnőre - aki angolul ecsetelte a programozást, mint projektet, mindegy, ezt most hagyjuk, - és egyszeriben nem értettem.
Nem értettem mit keresek én itt? Hova lett az a Világ, amit ismeretem, amiben felnőttem*, amire mindig is vágytam?
Nem, ez a Világ többé nem az, ami volt. Visszavonhatatlanul és végérvényesen elveszítettünk valamit, anélkül, hogy cserébe nyertünk volna valami mást.
Úgy értem, valami hasznosat.
Az eszközök céllá változtak, az Életünk pedig egy vég nélküli eszköz használattá, anélkül, hogy tartanánk bármiféle cél felé is...
Tévedtem, és ezt jó lesz észben tartani. A "fejlődésünk" sok mindent kisepert a Világból, melynek többé nem lesz itt helye, csak akkor, amikor néhány, hasonló gondolkozású ember találkozik, és megteremti, egy kis időre, nosztalgiából.
Ennyi maradt nekünk, és a fene nagy szabadságunk, melyben bárkik lehetünk, olyannyira, hogy akár senkik is, és mi rendre ezt választjuk. Senkik nagyszámú, egyszerre mozduló, olcsó, befolyásolható tömege lettünk.
A Törvények megmaradtak, mert a Világ törvényei - ellentétben az emberekéivel - soha nem változnak, de a körülmények és a játékszabályok is változtak.
Ezt jó lesz tudomásul vennem és nem elfelejtenem.
Folytatása következik....
* a könyvekre gondolok, amiket olvastam, amik formáltak engem. Habár már a gyerekkoromtól idáig is vannak differenciák - sóhajt - olyan nagy változások nem történtek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése