is "others".
Naná, hogy mindig a másik a hülye.
A tanulság füzetet tegnap megvettem. Igaz, eredetileg a német tanulásom folyodmányát hivatott rögzíteni, de a 99 cent shopba' (sic!) csak ilyen kockás Pigna füzet volt, ami kívülről nagyon szép, de én útálom (sicc!) a khmm, négyzetrácsosat, mielőtt valami fizika faktos (még szerencse, hogy tudom, hogy nincs köztetek ilyen) a torkomnak ugrik.
A mai nap eredményei közé tartozik még egy felmerülő, majd elvetésre kerülő öngyilkosság (részemről), némely elemek kiírtása (részemről mások felé...), az áhított piros pulcsi beszerzése (köszönjük Talley Weill!) és békés önmagamba szakadás kacsanézegetéssel egybe kötve.
A kacsák még mindig ott szeretnek lenni a folyónál, ahol kicsit kiszélesedik és meglassul az erős, dús sodrás, a hegy ott áll, pont a túl parton, tartogatva a templomot, és a távolban is ott vannak a csipkés, havas hegygerincek.
És ott vannak a kövek a vízben, melyek nem mozdulnak, és ma új gondolatokat indítottak el bennem, de erről majd holnap.
Nem fogom elfelejteni, mert felírtam a füzetembe, bizony! (nem, nem az újba) szép, kerek betűkkel, érthető összefüggésekkel. (mert van, hogy odakafircolok egy szót bölcs ábrázattal megvilágosodott pillanataimban, későbben pedig éppen úgy nézek rá, mint hülye gyerek az abakuszra...)
Mindenkinek köszönöm ezúttal is, hogy aggódik értem, és beszél hozzám, és szeret engem, meg minden.
Köszönöm a beszélgetést a padon, míg felmelegített a Nap és a szavaid, drágám.
P.S.: Igen, váltakoznak a betűk bejegyzésenként, mert próbálgatom, melyik a legjobb, esetleg lehet szavazni, de úgy se veszitek a fáradságot. ;-)
Naná, hogy mindig a másik a hülye.
A tanulság füzetet tegnap megvettem. Igaz, eredetileg a német tanulásom folyodmányát hivatott rögzíteni, de a 99 cent shopba' (sic!) csak ilyen kockás Pigna füzet volt, ami kívülről nagyon szép, de én útálom (sicc!) a khmm, négyzetrácsosat, mielőtt valami fizika faktos (még szerencse, hogy tudom, hogy nincs köztetek ilyen) a torkomnak ugrik.
A mai nap eredményei közé tartozik még egy felmerülő, majd elvetésre kerülő öngyilkosság (részemről), némely elemek kiírtása (részemről mások felé...), az áhított piros pulcsi beszerzése (köszönjük Talley Weill!) és békés önmagamba szakadás kacsanézegetéssel egybe kötve.
A kacsák még mindig ott szeretnek lenni a folyónál, ahol kicsit kiszélesedik és meglassul az erős, dús sodrás, a hegy ott áll, pont a túl parton, tartogatva a templomot, és a távolban is ott vannak a csipkés, havas hegygerincek.
És ott vannak a kövek a vízben, melyek nem mozdulnak, és ma új gondolatokat indítottak el bennem, de erről majd holnap.
Nem fogom elfelejteni, mert felírtam a füzetembe, bizony! (nem, nem az újba) szép, kerek betűkkel, érthető összefüggésekkel. (mert van, hogy odakafircolok egy szót bölcs ábrázattal megvilágosodott pillanataimban, későbben pedig éppen úgy nézek rá, mint hülye gyerek az abakuszra...)
Mindenkinek köszönöm ezúttal is, hogy aggódik értem, és beszél hozzám, és szeret engem, meg minden.
Köszönöm a beszélgetést a padon, míg felmelegített a Nap és a szavaid, drágám.
P.S.: Igen, váltakoznak a betűk bejegyzésenként, mert próbálgatom, melyik a legjobb, esetleg lehet szavazni, de úgy se veszitek a fáradságot. ;-)
A legutóbbi, P.S. nélkül :)
VálaszTörlés