Boróca

Végül csak lementem a kacsáimhoz, mert Ancsa barátném, szívem csücske emlékeztetett rá, hogy hozzájuk igazán levonszolhatnám a lusta seggem.

Így hát karmoltam egy kis szottyadozó salátát a hűtőből és kényelmesen elandalogtam a folyóhoz. A Folyóhoz. Ami egyszer, bizonyára, ünnepi poszt lesz itt. Ünnep lesz, ha végre megírom, és ünnep lesz neki, amit írok róla.

A kacsák remekül vannak, a vízben tempóztak, és egymást kergették, amiből azt az éles elméjű következtetést vontam le, hogy nem sokára talán párosodni fognak. Hogy hívják azt, amikor a kacsák kiskacsákat akarnak csinálni?

De lehet, hogy csak simán jókedvük volt a tavasztól, a Naptól, és a salátától. ;-)

Sajnos nem ülhettem merengve a víznél, mert két pasi ott ült nem messze, és naná, hogy az egyiknek oda kellett jönnie.
Talán ha tudta volna, hol van Magyarország, még beszélgettem is volna vele. Így viszont öt perc után pattintottam és haza jöttem, a rántott sajtomhoz és sült krumplimhoz.

Ma lefeküdtem hétkor, de találjátok ki mi történt?

Igen, felébredtem! Hogy miért? Úgy se fogom elmondani.


Jah, most rájöttem, hogy hasznos egy "Bolzano" címkét is felvennem. Okos vagyok, mi? :)