Rettenetesen álmos vagyok, el se tudjátok képzelni. Délután egy kicsit ledőltem, és azt álmodtam, hogy le kell feküdnöm aludni, mert nagyon álmos vagyok.
Ez még tegnap volt. Végül annyira álmos voltam, hogy ezt sem volt erőm megírni.
Tehát ez arról, hogy miért is van ez a blog.
Ad 1, mert túl zárkózott vagyok és ezt tudom is magamról, tehát ezen enyhítendő, gondoltam, írkálok arról, hogy mi van velem, hogy tudjátok, ne mindig csak a "hosszú, most nincs kedvem", "jó" "rossz" válaszokkal szembesüljetek.
Ad 2 annyi minden eszembe jut, ami aztán elvész, mert nem írom le, és úgy tapasztalom az utóbbi időben, a megvilágosodásaim (hahaha) akkor jönnek, amikor "beszélek" /"Beszélj csak nyugodtan sokat, hát ha mondasz valami értelmeset is" alapon.../
Szóval ez a blog nekem szolgál, de ugyan úgy Nektek is. Akit ide beengedtem, az
A közvetlen ( ma rossz/jó napom volt) és a közvetett ( ma azon gondolkoztam) bejegyzéseken keresztül talán jobban megismerhettek engem és hát
én is magamat.
About Daniel
Ő az én V.I.P. játszótársam, az első számú lelkitárs és vita partner. Közös fejlesztés alatt állunk. :D Ő fejleszt engem és néha én is mondok olyat véletlenül, ami Neki érdekes.
Ezen tisztjének köszönhetően előfordulhat néminemű kommunikáció köztem és közte ezen fórumon, mert az életem eseményeinek nagy részét ő vagy látta, vagy generálta, vagy végig izgulta/röhögte esetleg kritizálta, ugye... Tehát előfordulhat, hogy egyes postokat, vagy gondolatokat Neki címzek, de kérlek
ez ne zavarjon meg senkit. :)
To Daniel
EZ a blog nem AZ a blog. Ez csak mint fent : játszótér, nekem, Nektek, hogy megtaláljam magam, csak beszélek, hogy mondjak valamit, hogy kimondjam azt a valamit, letudva ezt a "hiányosságom" és hibám, hogy hallgatok. Talán a Break the silence címet kellett volna adnom ennek a blognak (persze tuti hogy foglalt).
Ez itt semmi más, csak ilyen kis kavargás, amit a cseresznyefa virág (na, hogy kell tagolni ezt a szót?) tesz, mikor a tavaszi szellő elkapja a fáról. De előtte, utána, alatt, Ő szép, Ő az, ami, beteljesítette a sorsát, és most kavarog. Majd megnyugszik, valahol, a víztükrön, vagy a fűben, talán megcsodálja még egyszer valaki. Vagy nem; és csak akkor volt szép, mikor szállt, együtt a többi virággal, szirommal, levéllel, és akkor látta valaki.
Ki tujda ezt?
Persze, próbálok tolódni abba az irányba, hogy az írások minél kiforrottabbak (és ezt így kell?) komolyabbak és tökéletesebbek legyenek, de majd egy egy másik lépcső lesz, addig is kérném szíves türelmedet és megértésedet, midőn kritikát gyakorolsz felettem.
Hálásan köszönöm.
Is there anyone there?
Ez még tegnap volt. Végül annyira álmos voltam, hogy ezt sem volt erőm megírni.
Tehát ez arról, hogy miért is van ez a blog.
Ad 1, mert túl zárkózott vagyok és ezt tudom is magamról, tehát ezen enyhítendő, gondoltam, írkálok arról, hogy mi van velem, hogy tudjátok, ne mindig csak a "hosszú, most nincs kedvem", "jó" "rossz" válaszokkal szembesüljetek.
Ad 2 annyi minden eszembe jut, ami aztán elvész, mert nem írom le, és úgy tapasztalom az utóbbi időben, a megvilágosodásaim (hahaha) akkor jönnek, amikor "beszélek" /"Beszélj csak nyugodtan sokat, hát ha mondasz valami értelmeset is" alapon.../
Szóval ez a blog nekem szolgál, de ugyan úgy Nektek is. Akit ide beengedtem, az
A közvetlen ( ma rossz/jó napom volt) és a közvetett ( ma azon gondolkoztam) bejegyzéseken keresztül talán jobban megismerhettek engem és hát
én is magamat.
About Daniel
Ő az én V.I.P. játszótársam, az első számú lelkitárs és vita partner. Közös fejlesztés alatt állunk. :D Ő fejleszt engem és néha én is mondok olyat véletlenül, ami Neki érdekes.
Ezen tisztjének köszönhetően előfordulhat néminemű kommunikáció köztem és közte ezen fórumon, mert az életem eseményeinek nagy részét ő vagy látta, vagy generálta, vagy végig izgulta/röhögte esetleg kritizálta, ugye... Tehát előfordulhat, hogy egyes postokat, vagy gondolatokat Neki címzek, de kérlek
ez ne zavarjon meg senkit. :)
To Daniel
EZ a blog nem AZ a blog. Ez csak mint fent : játszótér, nekem, Nektek, hogy megtaláljam magam, csak beszélek, hogy mondjak valamit, hogy kimondjam azt a valamit, letudva ezt a "hiányosságom" és hibám, hogy hallgatok. Talán a Break the silence címet kellett volna adnom ennek a blognak (persze tuti hogy foglalt).
Ez itt semmi más, csak ilyen kis kavargás, amit a cseresznyefa virág (na, hogy kell tagolni ezt a szót?) tesz, mikor a tavaszi szellő elkapja a fáról. De előtte, utána, alatt, Ő szép, Ő az, ami, beteljesítette a sorsát, és most kavarog. Majd megnyugszik, valahol, a víztükrön, vagy a fűben, talán megcsodálja még egyszer valaki. Vagy nem; és csak akkor volt szép, mikor szállt, együtt a többi virággal, szirommal, levéllel, és akkor látta valaki.
Ki tujda ezt?
Persze, próbálok tolódni abba az irányba, hogy az írások minél kiforrottabbak (és ezt így kell?) komolyabbak és tökéletesebbek legyenek, de majd egy egy másik lépcső lesz, addig is kérném szíves türelmedet és megértésedet, midőn kritikát gyakorolsz felettem.
Hálásan köszönöm.
Is there anyone there?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése