Valahogyan, nem tudom honnan, eszembe jutottál ma a nevemről.
Hogy mennyire szánalmas vagy, és hogy mennyi fájdalmat okoztál. És hogy lehetne mennyire-mennyire más, és lehetnének "gyerekeink", nekünk, együtt. Így viszont...
Nem tudom, mit tudnál csinálni, hogy megbocsássak (semmit), de még ha együtt is lennénk, valaha együtt is leszünk...
Ezt nem lehet elfelejteni. Semmit, semmit, amit tettél.
Miért, ugyan miért gondolod, hogy nekünk más volt? Hogy nekünk annyira más volt? Miért kellett ezt így? Bármi is volt, egy percre elfelejthetted volna.
Mindegy, csak eszembe jutott.
"Szia, Tünde vagyok."
"Milyen Tünde?"
.... és Te még mindig nem tudod....
szeretem az ilyen pont előtte pont utána gondolatokat. lebegnek mint a felhők az égen.
VálaszTörlésvalami nem tetszik?
VálaszTörlés:D
"...Mint az öröm,amikor csak
VálaszTörlésPróbálkoztok bántani,és nem fáj
Vagy amikor a cukros penge
Mélyebbre szalad a vártnál
És a maszkod mosolygós arcára spriccelve
A Meleg vérem csordogál
S majd ez sem árt....
Lassan megszokom
És már nem is érdekel
Memóriazavart okozol csak
Elfelejtem ki vagy...."
(R.D.)