Játszótér

Te is ennyire élvezted mikor két hetet magaddal töltöttél, és gyakorlatilag az evésen és levegővételen kívül csak posztoltál? :)

Felkelt a Nap és le is ment, de mindebből ide lent semmit nem lehetett észre venni. ( A felhők felett viszont mindig süt a Nap, mióta egyszer tényleg láttam, tudom.)

Ettem, szétszedtem magam, ittam egy kis tejet, és megtaláltam ezt is

Nagy István Attila : Utószó

"Rettenetes, ha a reménytelenség megköti az ember tetteit, gondolkodását, életösztöneit. Ilyenkor nem futja másra az erejéből, mint hogy egymás mellé teszi a lábait, ha egyáltalán útnak indul. De inkább a helyét keresi, mert hirtelen kiüresedett az élete, eltűnt, aminek - hol nagyobb, hol elgyengülő akarattal - nekifeszült. Arra törekedett, hogy átrendezze az elmúlt évtizedeket.
Lehet még valami, ha ketten akarják.

Mene tekel ufarsin - megmérettél és könnyűnek találtattál. Ezt mondja az ember legelőször magának. Felkínáltam magam; kézbe vettél, megforgattál, gyönyörködtél bennem, aztán elejtettél. - Olyan, mint egy lila színű kavics, én pedig mostanában megszerettem az aranyat - mondtad.
Nem ad hiába, aki úgy ad, hogy közben magának is örömöt szerez vele.

Szép gondolat. - Elég lesz a halálig."