"Nézze, Popper úr, magának tudnia kell, hogy a világban csak két fajta ember van. Majom és tigris. A majmok mindig csapatokban élnek, mindig kollektíven mozognak, sose egyénileg. A tigrisek egyedül élnek, egymástól nagy távolságban, ők a nagy vadak. A majmok titokban titokban irigylik a tigriseket, és megdobálják, kicsúfolják őket. Néha egy-egy majom beöltözik az elhullott tigris bőrébe, és megpróbál tigrisként viselkedni, de elég hamar leesik róla a bunda. Nagyobb baj, mondta, hogy a a tigrisek is irigylik a majmokat. A könnyedségüket, az eseménydús életüket.
Olyannyira hogy néha egy-egy elfajzott tigris elmegy a majmok közé majomnak. Nagyon rossz látvány Popper úr, amikor egy tigris a farkánál fogva himbálózik az ágon. De nem kell sokáig himbálóznia, mert a majmok végül is megtiszteltetésnek érzik, hogy közéjük jött egy tigris, és vastag faágakból fészket építenek neki, ahová aztán beülhet majomkirálynak. Hogy egy tigrisnek jó-e, ha majomkirály lehet, azt magának jobban kell tudnia, mint nekem. Mert maga lassan elmajmosodik, Popper úr, látom, mióta ide jár, és én ezt nem akarom végignézni. Amikor ide jött, elég elég jól szabott tigris volt, de eltelt egy év, és magán kiütköződnek az elmajmosodás jelei. Honnan tudja, kérdeztem én döbbenten. A beszédéből, Popper úr, mondta. Csak egy nyelven lehet beszélni. Aki majomul kezd beszélni, elfelejt tigrisül. Aki tigrisül beszél, nem tud majomul. Maga már majdnem teljesen majomul beszél.
Mi a különbség, kérdeztem. Nézze, felelte, egy tigris bolyong a világban, vannak szenvedései, felismerései. Egy majomnak sztorijai vannak, szenvedés helyett, panaszkodásai vannak, felismerések helyett aranyköpéseket mond. És én egy ideje ezt látom, Popper úr, hogy maga egyre inkább sztorizik, panaszkodik, és aranyköpéseket mond. Úgyhogy ne jöjjön többet.
Nem is mentem többet. elkezdtem revízió alá vonni saját elmajmosodásom folyamatát, és azt hiszem, jót tett, hogy idejében szólt."
Olyannyira hogy néha egy-egy elfajzott tigris elmegy a majmok közé majomnak. Nagyon rossz látvány Popper úr, amikor egy tigris a farkánál fogva himbálózik az ágon. De nem kell sokáig himbálóznia, mert a majmok végül is megtiszteltetésnek érzik, hogy közéjük jött egy tigris, és vastag faágakból fészket építenek neki, ahová aztán beülhet majomkirálynak. Hogy egy tigrisnek jó-e, ha majomkirály lehet, azt magának jobban kell tudnia, mint nekem. Mert maga lassan elmajmosodik, Popper úr, látom, mióta ide jár, és én ezt nem akarom végignézni. Amikor ide jött, elég elég jól szabott tigris volt, de eltelt egy év, és magán kiütköződnek az elmajmosodás jelei. Honnan tudja, kérdeztem én döbbenten. A beszédéből, Popper úr, mondta. Csak egy nyelven lehet beszélni. Aki majomul kezd beszélni, elfelejt tigrisül. Aki tigrisül beszél, nem tud majomul. Maga már majdnem teljesen majomul beszél.
Mi a különbség, kérdeztem. Nézze, felelte, egy tigris bolyong a világban, vannak szenvedései, felismerései. Egy majomnak sztorijai vannak, szenvedés helyett, panaszkodásai vannak, felismerések helyett aranyköpéseket mond. És én egy ideje ezt látom, Popper úr, hogy maga egyre inkább sztorizik, panaszkodik, és aranyköpéseket mond. Úgyhogy ne jöjjön többet.
Nem is mentem többet. elkezdtem revízió alá vonni saját elmajmosodásom folyamatát, és azt hiszem, jót tett, hogy idejében szólt."
Köszönöm, hogy nekem is mindig szóltok. Egyszerűen csak cibáljatok le a fáról, kérlek, még ha nagyot is esek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése