2009. május 29., péntek

Alél

ÉN mondtam azt, érted? ÉN, hogy a homlokon a jel. Megkeressem? (nem merem)

És annyi minden mást is ÉN mondtam? Ki vagy Te?

A szívemet megrepeszted keresztben-hosszában is ide kötsz, röghöz kötsz, szó szerint és minden hogyan.

Amire sose vágytam és amire mindennél jobban vágytam valaha is.

Végigfolyik rajtam a szó és megfagyaszt, villámok cikáznak a sötét égen és felborul a valóság.

Utánam nyúlsz, belém, kifordítasz és átformálsz.

Megadom magam... mi mást tehetnék?



Ducunt fata volentem, nolentem trahunt.

1 megjegyzés: