Csak pár nap és megfordul az életünk. Most már értem, hogyan. Amikor ott hagytalak is tudtam, hogy ez egy "nagy" út lesz, de hogy "ekkora" (mekkora?) azt nem is sejtettem.
Köhögök. Nem kéne tejet innom. Vajon fogok? Tej, kakaó. Másnap köhögés. Mindegy, sör nincs, valami kell.
Telnek a napok. "Time is coming, time is coming!" Sure. And I'll never forget you and your face. :)
Megtanultam várni. Egy kicsit. Gondolom, mire megtanulok teljesen, már csak a halált fogom várni. Hmm.
Az álmaim most jobban elárulnak, mint valaha.
Kakaó probléma megoldva - a tej romlott.
Az álmok, ó igen, az álmok. Most olyan tisztán érthetőek, mint még soha, most nem kell hozzá senki és semmi, felébredek és értem, mintha csak egy post-itra írt világos, tömör üzenet lenne.
"Menj balra, menj előre, menj tovább!" Ahh. Szeretem, amikor áttörnek a gátak.
De azért még mindig csak leülök, és várom mit sodornak a napok magukkal, és mi az, amit itt hagynak.
Elveszítettelek, valahol félúton, a hallgatásban, elmentünk egymás mellett. És most hiába akarlak megérinteni... Nem érlek el, még ha mellettem is állsz, és néha nem is akarlak... A hiányod belém mardos, mint éhes keselyűk az értékes vadba.
A jövőm fájdalmas darabjai hasadnak ki, de már semmi
reccsenés, vagy jajszó, csak egy pisszenés a páholyban, és
minden megy tovább.
Köhögök. Nem kéne tejet innom. Vajon fogok? Tej, kakaó. Másnap köhögés. Mindegy, sör nincs, valami kell.
Telnek a napok. "Time is coming, time is coming!" Sure. And I'll never forget you and your face. :)
Megtanultam várni. Egy kicsit. Gondolom, mire megtanulok teljesen, már csak a halált fogom várni. Hmm.
Az álmaim most jobban elárulnak, mint valaha.
Kakaó probléma megoldva - a tej romlott.
Az álmok, ó igen, az álmok. Most olyan tisztán érthetőek, mint még soha, most nem kell hozzá senki és semmi, felébredek és értem, mintha csak egy post-itra írt világos, tömör üzenet lenne.
"Menj balra, menj előre, menj tovább!" Ahh. Szeretem, amikor áttörnek a gátak.
De azért még mindig csak leülök, és várom mit sodornak a napok magukkal, és mi az, amit itt hagynak.
Elveszítettelek, valahol félúton, a hallgatásban, elmentünk egymás mellett. És most hiába akarlak megérinteni... Nem érlek el, még ha mellettem is állsz, és néha nem is akarlak... A hiányod belém mardos, mint éhes keselyűk az értékes vadba.
A jövőm fájdalmas darabjai hasadnak ki, de már semmi
reccsenés, vagy jajszó, csak egy pisszenés a páholyban, és
minden megy tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése