Nem mintha gonosz lennél. Egyszerűen csak egy icipicit megvilágosodtam. Tudom, gratuláljunk nekem, de ugye valójában Ti sem vagytok okosabbak a saját életetekben?
Még mindig, kényszeresen, lenyomok minden mást. De lassan feljönnek a dolgok, akarom, vagy sem. Egyre élesebb és keményebb harcokat kell kiállni, miközben tudod, hogy ez még mindig csak a kezdet. A kezdet kezdetének bemutató előtti felvezetése.
Jah, most veszem észre, hogy egyedül vagyok.
Oké, felfogtam.
Megyek, iszok egy sört.
Az átmeneti alkoholizmus jó dolog.
Egyedül vagyok és jobb ha felfogom. Nincs remény, nincs semmi. Ami jön, az fog jönni és én most nem nyújthatom érte a kezem, csak "reménykedhetek" (nem, még azt sem) csak nézhetem, továbbra is a páholyból, azt, ami történik, és várhatom, hogy mi marad belőle nekem, és mi az, amit csak elsodort mellettem az Élet. (De én mégis megtartottam belőle valamit)
P.S. for you: Kösz a képet, köszönöm a levelet. Talán most nekem volt olyan, mint Neked tavaly, mikor felhívtalak még kintről, és úgy érezted egy pillanatig, hogy nem vagy egyedül.
it's my pleasure ;)
VálaszTörlésamúgy igen, emlékszem arra az érzésre