Mint hogy nem látlak többé. Hogy láthatok mindent, elmehetek bárhova, Téged soha többé nem talállak meg sehol.
Hat éve, mert tavaly volt öt, és már a karomat sem tudom felmarni. Most már inkább késsel hasogatnám (tegnap találtam igazi, éles kést) , de nem teszem, mert Te adtad nekem ezt a testet, és "olyan szép vagyok" és én igazán nem szeretném ezt elrontani. Ha arra gondolok, hogy Tőled kaptam ezt a testet, akkor nagyon vigyázni akarok rá, mint egy kincsre, mert ennyi maradt nekem Belőled, a sejtjeid, amiket magamban hordozok, amikből én is állok.
És az illatod emléke, amit félek megszagolni, mert nem fáj, ha ütnek, nem fáj a szó, nem fáj a távollét, de hiányod, a hiányod az, ami a fájdalom szónak értelmet ad.
Ahogy ültem tegnap, a semmibe meredve, belül is csak egy ürességet éreztem, mert az, amit érzek, nem korlátozódik le erre a napra, és már nem is tudok rá gondolni, mert minek? Mi értelme lenne?
Csak öt percet akartam, amikor egyedül vagyok és Rád gondolok. Nem vihetek virágot - de ennek örülök, és nem csinálhatok semmit, ami külsőség - ennek is örülök. Az időt megkaptam, ülhettem egyedül az estében, borzongva a szellőtől, Rád, ránk gondolva, és rájöttem, egy perc alatt, hogy milyen igaz is, hogy
az Élet ajándék. Most már értem, még jobban, és még teljesebben, mint eddig, és ezt is Tőled kaptam, mint közvetlenül, vagy közvetve mindent, és több ez, mint ha más, bármi más lettél volna, mert nem csak neveltél, és életet adtál, hanem
a sorsunk egymásba fonódott, örökre, és elválaszthatatlanul, nem csak a véreddel, hanem mindennel, minden egyes másodperccel, amire csak emlékezni tudok, és ez
több, mint, amit bárki adhat, és amit én bárkinek adhatok.
A hiányod belém épül és többé tesz, és nem jelentenek ezek a napok semmit, csak jönnek és mennek, és én azt fogom gondolni - megint egy év,
de Te itt leszel, itt, bennem, minden nap, és ha erre gondolok
nem bánok már semmit, és ez is, ez is a Te ajándékod, senki, senki másé.
Te költöztél először vissza a házba, nem mi, és minden, ami történt, ÉRTED történt, nem értünk.
Anya, írok egyszer Rólad egy könyvet, jó?
Hat éve, mert tavaly volt öt, és már a karomat sem tudom felmarni. Most már inkább késsel hasogatnám (tegnap találtam igazi, éles kést) , de nem teszem, mert Te adtad nekem ezt a testet, és "olyan szép vagyok" és én igazán nem szeretném ezt elrontani. Ha arra gondolok, hogy Tőled kaptam ezt a testet, akkor nagyon vigyázni akarok rá, mint egy kincsre, mert ennyi maradt nekem Belőled, a sejtjeid, amiket magamban hordozok, amikből én is állok.
És az illatod emléke, amit félek megszagolni, mert nem fáj, ha ütnek, nem fáj a szó, nem fáj a távollét, de hiányod, a hiányod az, ami a fájdalom szónak értelmet ad.
Ahogy ültem tegnap, a semmibe meredve, belül is csak egy ürességet éreztem, mert az, amit érzek, nem korlátozódik le erre a napra, és már nem is tudok rá gondolni, mert minek? Mi értelme lenne?
Csak öt percet akartam, amikor egyedül vagyok és Rád gondolok. Nem vihetek virágot - de ennek örülök, és nem csinálhatok semmit, ami külsőség - ennek is örülök. Az időt megkaptam, ülhettem egyedül az estében, borzongva a szellőtől, Rád, ránk gondolva, és rájöttem, egy perc alatt, hogy milyen igaz is, hogy
az Élet ajándék. Most már értem, még jobban, és még teljesebben, mint eddig, és ezt is Tőled kaptam, mint közvetlenül, vagy közvetve mindent, és több ez, mint ha más, bármi más lettél volna, mert nem csak neveltél, és életet adtál, hanem
a sorsunk egymásba fonódott, örökre, és elválaszthatatlanul, nem csak a véreddel, hanem mindennel, minden egyes másodperccel, amire csak emlékezni tudok, és ez
több, mint, amit bárki adhat, és amit én bárkinek adhatok.
A hiányod belém épül és többé tesz, és nem jelentenek ezek a napok semmit, csak jönnek és mennek, és én azt fogom gondolni - megint egy év,
de Te itt leszel, itt, bennem, minden nap, és ha erre gondolok
nem bánok már semmit, és ez is, ez is a Te ajándékod, senki, senki másé.
Te költöztél először vissza a házba, nem mi, és minden, ami történt, ÉRTED történt, nem értünk.
Anya, írok egyszer Rólad egy könyvet, jó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése