Belül ordít a szívem, és csak egy dolgot mond, hogy beleőrülök, belehalok. Persze, nem halok meg és nem őrülök bele, mert 25 ehhh 26 évesen ez nem szokás, ahogy 15 évesen sem, mint Fekete István bácsi is megállapította.
És tudom, mert én mondom mindig, hogy ha türelem nincs, semmi sincs, mégis
a szívem keresztbe-hosszába megreped, ha végig nézek az úton, amely most előttünk áll, és melyet még csak nem is láthatok valójában - hogyan is láthatnám. Gondolok egy dolgot, és másik száz lesz belőle.... Soha nem az történik, amire számítasz, kivéve, ha rosszra számítasz, az kifogástalanul teljesül, miért is van ez így? (hallom Sieglindét, milyen ajándék is ez!!!) Talán(??) mert kishitűek vagyunk.
De én tovább fogok menni, mert ha ez az egyetlen dolog is, amit megtanultam Tőled (persze nem), de ezt megtanultam, hogy
türelmesnek kell lenni, és tovább menni, csendben, az Igazságokat nem kiordítani, de megtartani, és odaadni, amikor eljön az ideje, úgy, hogy a másiknak balzsam legyen, ne tőr...
Csendben maradok, és most már ez egyre kevésbé fáj. Persze, valahol ki kell adnom a feszültséget, mert szent még nem vagyok - és valószínűleg, szerencsére, soha nem is leszek - de ez már nem másokról szól és másokkal. Nem akarom másokon kitölteni az indulataimat.
Szóval csak lassan, csendben, és néha engedje meg valaki, hogy ámokfutást rendezzek mellette
Ugye Drága, tudod, kire gondolok? ;)
úgy, hogy a másiknak balzsam legyen, ne tőr...
VálaszTörlésóóóh, ez maga a gyönyör! ezt nagyon jól eltaláltad ;)