Boldog ember

Móricz Zsigmond: Boldog ember - részlet

" Hát akkor mit szeret? Enni szeret?

- Enni? Szeretek, de kicsit, mert nem akarok meghízni, mert akkor nem bírok dógozni.

- Dógozni szeret?

- Dógozni szeretek, fiam, de csak olyat szeretek dógozni, hogy segítsek vele. Mert látod, ha a kukoricaszemet beleteszem a fődbe, akkor szeretem, hogy az ott a jó trágyás, nedves fődbe kicsírázik, azután kidugja azt a kedves kis csíráját. Olyan sárga a csírája, mint a kiskacsa tavasszal, ha kibújik a tojásból. Annak szeretek segíteni, hogy hagy nőjön az a szegény kis növény. Az az embernek az ő öröme, hogy az Isten megáldotta avval a tehetséggel, hogy a nála gyengébbeken segíteni tudjon. Így mindenen szeretek segíteni. Mert fiam, minden rá van szorulva az emberi segítségre. A tehen is, az ökör is. A növény is, az állat is. Még a sárból se lenne edény, ha az ember nem segítene annak a jó agyagnak, hogy úgy formálódjon, hogy edény kerekedjen belőle.

Így eltelik az élet, mert az ember, ahogy reggel felkél, már elkezdi a segítséget. A szoba úgy örvend, ha a gazda kisepri, mint ahogy az ember örvend, ha belemehet a jó Batárba, és lemossa magát a vízben. Így tovább, segítség az ember élete. Nagyon jó az, ha az ember azt gondolhatja magáról, hogy engem azért teremtett az Isten okosnak és gondolkodónak, hogy mindenhez értsek, és mindenben segíteni tudjak a rászorulókon... Az asszonyba is csak az az érdem, ha segíteni tud. Világra segíti a gyermekét, azután meg felneveli... Látod, a te édesanyád, az egy ojan jó segítő asszony. Ismertem szegényt, mikor apáddal élt, azon is mindig segített, mert az szegény puha ember volt, a gazdálkodáshoz sem értett ojan nagyon, de anyád abba is megsegítette. Meg ha beteg van, kit híjnak, meg ha nem híjják is, csak ő megy oda, Jó Györgyné, és segít a szegény betegeken."

Mostanában nem vagyok valami közlékeny. De majd elmúlik.

.